Álmodunk

Mind azt álmodjuk, hogy holnap is lesz ennivaló és tető a fejünk felett.

Mind azt álmodjuk, hogy majd holnap egészségesen ébredünk. 

Mind azt álmodjuk, hogy merünk álmodni.

Álmodunk

Vannak álmaink, nekünk civileknek is. Merünk is álmodni. Persze ébredés után néha belelóg a bilibe a kezünk, de nem baj, mi folyamatosan álmodunk. Néhány évvel ezelőtt megálmodtunk magunknak egy "jó kis közösséget", sok-sok programot, egymást támogató betegeket, jó hangulatot a klubba, mennyei mannát és földöntúli varázslatot.
Az utóbbi kettő ugyan elmaradt (francot se érdekli), de az előzőekbe fektetett munka beigazolódni látszik.

A lényeg, hogy karácsonyra készülünk méghozzá a hagyománynak számító Mikulás nappal. Kicsit furának tűnhet, hogy egyik rendezvénnyel készülünk a másikra, de ez szerintem a ráhangolódás időszaka.
Mikuláskor a klubban felállítjuk a fenyőfát, feldíszítjük, felhabzsoljuk a finom sütiket. Szerintem a lényeg totál nem a fenyőfán vagy valami magasztosabb eszmén van, hanem azon, hogy ki mit süt, (a kis járadékából ha esetleg jut valamire) mivel lepi meg a többieket. Nos, van akinél az előbbi okokból csak 4-5 db sütire jut (a másik 4-5 darabot odaadta a családjának). Ettől a helyzettől, amiben ezek a betegek vannak, mindig felmegy bennem a pumpa. Végigdolgozott életek -sokszor betegen is- és 38.650 Ft járadék. Szóval a lényeg mindig a sütik és egyéb úri huncutságok.
Ígéretemhez híven az idén nem sütök, hanem megpróbálom becsempészni a Mikulás napra a "mannát", a "földöntúli varázslat"-ra még kicsit várni kell :). Töltött káposztát fogok készíteni remélem, jut bele egy kis füstölt hús is.
Lesz tehát Mikulás nap, remélem jó sokan eljönnek, hogy velünk készülődjenek és hangolódjanak az ünnepre!

Tudom, hogy sokan vannak akiknek a kapott élelmiszercsomagból már semmi sincs meg, pedig gondos beosztással élnek. Remélem, hogy az ünnepek közeledtével talán még jobban odafigyelünk azokra is akiknek a napi kenyér is probléma. Tudom, hogy a mai helyzetben sokan nem tudnak adni, mint az előző években. Tudom, hogy mindannyiunknak nehéz.
De tudom azt is, hogy ha eljönnek a betegek a klubba  néhány órára elfelejtik a gondjaikat. A vezetőségnek, a közösségépítőknek, ez a Mikulás nap ajándéka. Mi még merünk álmodni valameddig....

Civilség

A Wikipedia szerint: A civil társadalom egy olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek.
Úgy érzem kisajátították a CIVIL szót, méghozzá a politika. Civil Mozgalom, Civil Szerveződés... stb.
Az új civil tv. szerint már nem civil szervezetek vagyunk mi egyesületek, alapítványok hanem társadalmi szervezetek.
 Igen, ha hivatalos oldalról nézem, a mindennapi mondandónkon is változtatnunk kell nekünk igazi CIVILeknek! Ha nem akarjuk, hogy bármilyen politikai párthoz vagy szerveződéshez asszociáljanak bennünket, akkor szigorúan társadalmi szervezetként kell emlegetni magunkat.
Nagyon nehéz egy ilyen lépés miatt átformálni a már elkészült anyagainkat és a gondolatainkat. Már nem igazán ildomos mondanom senkinek, hogy civil szervezetnél így meg úgy.... Ki kell hangsúlyozni, hogy kikért jött lére és mi is ez, hogy egyesületi formában működik. Elég nagy gáznak érzem, hogy ha még átvitt módon is de beleavatkoznak még a mondandónkba is.
Egyszóval, kedves CIVIL kollégák figyelem, vigyázzatok a társadalmi szervezetetekre :)!!

Fejlődési ív

Az egyesülettel 2009-ben részt vettünk egy szervezetfejlesztést célzó programban.
Nagyon alapos felkészültségű szakemberrel dolgozhattunk. Az első lépés a felmérés volt. A-tól Z-ig felmérte az egyesületet (erőforrások, pénzügyek, eszközök, motiváció, tagság, stb.).
Sok-sok interjú után, a program végén több oldalnyi anyagot kaptunk kézhez, amiben egy számomra meglepő dolog volt. Persze nem tudtam semmit a "szervezetfejlesztés" nagy összefüggéseiről, ezért gondosan figyeltem.
Jó sok pozitív és nem túl sok negatív dolog mellett egy meglepő kijelentés vonta magára a figyelmem, miszerint: Az egyesület fejlődési ívét újra kell gondolni, mert az jelenleg stagnál.
Kb. ennek számomra az volt az értelme, hogy valamit jól elszúrtunk.
Pedig, a lényege a szakember szerint az, hogy 2005 év végén elindultunk néhány kitűzött célt megvalósítani és 2009-re elértük őket, így most csak a szokásos programok meg ügymenetek vannak, de nincsenek új célok, tehát az egész dolog stagnál. Véleménye szerint ha nem teszünk semmit, csak hagyjuk ezt az állapotot élni, akkor elkerülhetetlen a lejtőn való elindulás. Mivel ez a dolog 2009-ben már év vége felé volt, ezért egy rövid időre a témát is jegeltük.
Közel 1 év kellett hozzá, mire kitaláltuk, hogy milyen módon lehetne úgy célokat kitűzni, hogy megmaradjunk megyei szinten működő szervezetnek és, hogy "ne szaladjon el velünk a ló". Igazából túl nagy szervezetté sem akartunk nőni, mivel emberi erőforrás korlátaink voltak.
A következő 1,5 évben sikerült olyan célt kitűznünk magunknak, amit nem lehet befejezni. Arra gondoltuk, hogy ha soha nem leszünk kész, akkor ez egy életre elegendő motivációt ad számunkra úgy, hogy még sikerélményünk is van. Mindjárt megmagyarázom.
Tehát az ötlet a következő: A Sclerosis Multiplex jelenleg nem gyógyítható betegség. Az állapot szinten tartható (nagy eséllyel), de az életminőség javítására mindenképpen van mód, ezért az ötletünk az életminőség javítását célzó programok, előadások, életviteli tanácsadást és természetesen a rehabilitációs lehetőségek maximális kiaknázása a betegek számára, stb. Ezekre a szolgáltatásokra -sajnos- mindig szükség lesz.
Jelenleg különböző időközönként a legkülönbözőbb formában tevékenykedünk a fenti témában és véleményem szerint most érkezett el az ideje annak, hogy ezt a munkát valamilyen koncepció szerint végezzük.
Így, mikor ezen agyaltam, a gondolataim visszatértek a fejlődési ív kérdéshez.
Megtanulva a 2009-es leckét, úgy szeretnék módszertant kidolgozni, hogy annak ez a bizonyos fejlődési ív ne lássa kárát. Nem szeretném ha az eddigi munkánk elindulna a lejtőn és az egész közösségünket leírhatnánk.
Egyszóval érdeklődve figyelem, hogy ha összehozunk egy kidolgozott módszertant egy olyan tevékenységre, amit soha nem lenne szabad abbahagyni, akkor ez milyen lehetőségeket vet fel a jövőben és, hogy milyen hatással lesz a FEJLŐDÉSI ÍVünkre.